Az alábbi írásommal nem a véleményem fejezem ki és nem is adok megoldási javaslatot, vagy tanácsokat. Ezek a gondolatok pusztán új nézőpontokat mutatnak be, ezzel pedig új megvilágításba szeretném helyezni az életünk működését, az emberi kapcsolatokat és az egyéni szempontokat.

Az emberi kapcsolatok és a hierarchikus felépítés

Az emberi kapcsolatok, társadalmak, de akár egy céges környezeti struktúra felépítése legtöbbször egyáltalán nem követi az univerzum sajátságos felépítését. Hiszen nyilvánvaló, hogy sokszor az emberi kapcsolatokban, főleg hivatalos és céges működési rendszerekben a hierarchikus felépítés a leginkább jellemző. Ez persze érthető, hiszen mióta ember az ember, azóta vannak társadalmi erőviszonyok, politikai szempontok, királyok, uralkodók, hivatalok és egyházi rendszerek, szóval ez az alá-fölé rendeződés átszövi az egész életünket. Következik ez nagyrészt a tudati működésünkből és ez a működés így aztán megjelenik nemcsak a munkahelyeken, de sokáig még a párkapcsolatokra is szinte kizárólag ez volt a jellemző.

A párkapcsolatok változása

Apropó, párkapcsolat. Ami ezeket illeti, talán az ezredforduló óta érezhető egyre inkább, hogy változik ez a működési mód, vagyis, hogy a korábbi, jobbára patriarchális családi rendszer egyre nehezebben tartható fent és így egyre inkább rendeződnek a párok inkább egymás mellé, mintsem alá-fölé. Persze, itt a lényeg most a munkahelyi környezet és a probléma itt csak az, hogy ez a hierarchikus felépítés ellenkezik a természet és így az ember működésével. És, hogy ez a kérdés mennyire időszerű, azt valószínűleg egyre inkább érezzük mindannyian, a mindennapokban fellépő feszültségek és az egyre komplexebb működést követelő munkafolyamatok disszonanciájában.

A természet és a hierarchia

A természetben ugyanis nincs alá-fölé rendeződés, nincs hierarchia, ezt csak a tudatunk alakította így. Az egyre komplexebb folyamatok miatt viszont lassan ez a hierarchikus rendszer is egyre elavultabb és egyre inkább jelent inkább akadályt, mintsem jól strukturált működést. Figyeljük csak meg a saját testünk felépítését. Vajon melyik szervünk fontosabb, mint a másik? Melyik van a hierarchiában feljebb vagy lejjebb?

Persze itt sokakban felmerülhet a kérdés, a természetes hierarchikus szerveződések működésével kapcsolatban, hogy azok hogyan működhetnek mégis. Gondoljunk csak a hangyák vagy a méhek hierarchikus struktúrájára. A kulcs, ami feloldja ezt a kétséget, azok az érzelmek. Egyrészt, a hierarchia nem gátolja egy eredendően dolgozónak született méh vagy hangya fejlődését, hiszen ő már implicit megvalósította azt a célt, amire teremtetett. Ellentétben az emberrel, akinek ez a struktúra gátolja a fejlődését, ezzel az önmegvalósítás-késztetése is sérül, mert ellenkezik az emberi természet alap törvényeivel. Akár felismeri ezt valaki, akár nem, ez feszültséget fog szülni, ami vagy változtatásra készteti és felmond a munkahelyén, vagy elfojtja ezeket az érzéseket, amik előbb lelki, majd idővel testi elváltozásokat okoznak.

A testünk egy tökéletesen felépített rendszer, ami energetikailag és fiziológiásan is folyamatosan egyensúlyra törekszik. Kisebb egységek, csoportosulások kapcsolódnak össze egyenrangú felekként és alkotnak egyre bonyolultabb, mégis tökéletesen együttműködő rendszereket. A valóság ugyanis, az emberi hierarchikus társadalmi rendszerekkel ellentétben, nem hierarchiákra épül, hanem olyan módon, ami a hierarchia természetes elrendeződése, vagyis a holarchia. A holarchia alapegysége pedig a holon. Ez a kicsit idegenül csengő szó, a holon, Arthur Koestlertől származik, jelentése részegész. Minden holon önálló egész, ugyanakkor része egy nagyobb egésznek, ami szintén holon-ként működik. A holonok szerveződése pedig a holarchia, ami szintén Koestlertől származik. (Arthur Koestler – Holons)

Az egyének fejlődése

Az egyének természetes késztetése a kiteljesedésre törekvés, ami ráadásul legtöbbször nem egy folyamatos fejlődés, sokkal inkább egyfajta ugrásszerű önmeghaladás, amikor a fejlődés során új készségek jelennek meg. Ezt az ugrásszerű fejlődést azonban nagyban megnehezítheti, ha a környezet rugalmassága, vagy kapcsolati felépítése ezt nem támogatja. Az esetenként túl kötött struktúrák, merev szabályok mind ezt az egyéni fejlődést hátráltatják. Ez az ugrásszerű fejlődés az egyének esetében, hatással lehet a szűkebb környezet és így lassan a teljes rendszer működésére. Minden holon és így minden ember eredendő belső késztetése a fejlődés és az önmeghaladás. Mint egész, igyekszik fennmaradni megőrizve identitását és függetlenségét, ugyanakkor valaminek a részeként igyekszik beleilleszkedni, ezzel egy nagyobb egész része is lenni. Mindezek persze nagyon finom, halvány, elemi késztetéseink, ezért ezeket nagyon könnyű észrevétlenül és alapjaiban elfojtani a munkahelyi légkör, a kapcsolatok, a szabályok vagy a merev működési struktúrák által.

Ez az elfojtás pedig egyik félnek sem lehet érdeke. Vagyis sem a cég, sem az egyén szempontjából ez nem lehet megoldás, hiszen sérti a win-win együttműködés princípiumát. A win-win az egyetlen működési mód, ami hosszú távon előre visz kapcsolatot, embert és céget egyaránt. Ezért kell minden egyén személyes érdekeivel és fejlődésével is foglalkozni, és figyelmet fordítani a működési folyamatokra, megfelelő mélységben. Számomra ezt jelenti a holisztikus ember és szervezetfejlesztés, amit képviselek.

A problémák és megoldások

Persze vannak közelítő egyenletek, mint például a DISC a személyek vizsgálatakor, vagy a Five Dysfunctions of a Team a csapat felépítéséhez és struktúrális működéséhez. De ezek egyike sem nyúlik igazán mélyre és nem oldja fel az alap problémát: A miért-et.

Vagyis a kérdést, hogy miért van feszültség a kapcsolatainkban, vagy a csapaton belül, ami ellenállást okoz, hátráltatja a fejlődést és a határidőket? A Five Dysfunctions egyik fő pontja, hogy ne kerüljük el a konfliktusokat, hanem a megoldás, ha megbeszéljük azokat, tehát fontos a kommunikáció. Igen, de ez még mindig csak tüneti kezelés lesz, ha az egyén nehézségei továbbra sincsenek megoldva. Persze az egyént ekkor le lehet cserélni, mondván nem illeszkedik a cég struktúrájába, nem járul hozzá a fejlődéséhez. És itt el is jutottunk alap emberi kérdésekhez, itt akár már a kapitalista berendezkedés működése is megkérdőjeleződik, ami gondolkodásmód talán a legfőbb tényező, a világ mai helyzetébe sodorta az emberiséget.