“… minek fizessek egy idegennek, ha a barátaimmal is nagyon jó a kapcsolatom és mindig meg tudjuk beszélni bármi is történik az életünkben.” 

Igen, biztos vagyok benne, hogy egészséges ember lévén, a baráti kapcsolatok is a lehető legjobban alakulnak. Ha jobban belegondolunk, ez nem is lehet másként, hiszen az ember baráti kapcsolatai mindig is pontosan egymás legmélyebb megértésén keresztül alakulnak ki, hiszen akik nem értik meg egymást, ők nem is lesznek barátok. Tehát, egymás megértése az, ami a baráti kapcsolatokat összetartja. 
Egymás megértése, vagyis, egymás megerősítése abban, hogy amit teszünk és gondolunk, ahogyan cselekszünk, az rendben van. És éppen ez az, amiért barátokkal nem érdemes az életreszóló dolgainkat megbeszélni, hiszen ez a beszélgetés szinte mindig csak megerősíti mindazt, amiben vagyunk, hiszen öntudatlanul érzelmi és emberi kapcsolati érdeke mindkét félnek a másik megerősítése.

Egy pszichológus pedig éppen ebben más. Mint független, érzelmileg semleges személy, a tapasztalatai alapján lassan egyre inkább látni fogja az elménk működésében azokat a jellemző működési mechanizmusokat, amik által egy adott nehézség létrejöhet az életünkben.

Sokszor előfordul azonban, hogy ez a nehézséget okozó működés sokkal mélyebben van a lelkünkben, sokkal áttételesebb, vagy komplexebb, ami már jóval túlmutat a tankönyvi pszichológia határain és nagyrészt spirituális jellegű. Épp ezért, ami ezt a nehézséget okozza, ez legtöbbször szabályokkal, szavakkal már nem kifejezhető, hanem szükséges hozzá valami több. Szükséges figyelni a saját testünk jelzéseit is, ráhangolódni a körülöttünk lévő mezőre és figyelni azt a kapcsolati teret, ami a találkozásunk során a két lélek között kialakul. Legtöbbször ebben a térben mutatkozik meg mindaz, ami általában ott van mindkettőnk életében, csak valamelyest félre téve a tudati működésünket, hallgatni kell a testünk jelzéseire, az érzéseinkre és az intuíciónkra.